Ez
kell a magyarnak! Nincs az a hitvány fércelmény, melyet a mi közönségünk be ne
vegyen, hogyha elég borsos. Lám, tegnap este milyen jól mulatott az afféle
finom francia szellemességen - mikor a darab hőse megrugdossa a konfidens
inast!
Hjha!
nálunk megvan az érzék a finom, diszkrét szellemességhez.
Telt
ház mulatott tegnap este Gandillot kétes értékű bohózatán, amelynek
elfogadására elég jogcím volt az, hogy “Pesten is nagyon tetszett”. Ez igen
fontos körülmény egy új darab elbírálásánál.
A
darab meséje röviden ez:
Fouragiot
(Székely S.), a vivőr gyógyszerész, ki jövedelmét a nőkre költi, leányának
olyan férjet akar szerezni, aki szerelmét nem mint ő - aprópénzre váltja fel,
hanem mint tőkét fekteti nagy vállalatába, a házasságba.
E
mintaférjet egész véletlenül titkárjában, Ferdinándban fedezi fel, kinek
odaígéri nevelőintézetben tartózkodó leánya kezét.
A
titkár elutazik, hogy jövendőbelijével megismerkedjék. A Párizsból jött
fiatalembert mindenki kalandokat hajhászó nőbarátnak tartja, s így akaratán
kívül kalandokba elegyedik.
Férj,
feleség, szobalány, vidéki gavallér, mind tőle várja, hogy felvilágosítást
adjon arról a titokzatos, érdekes életről, melyet ők Párizs néven
ismernek. Még jövendőbelije előtt is csak mint vivőr lesz érdemes arra, hogy őt
férjéül válassza.
Visszatérve
Párizsba, mennyegzője előtt egymásután keresik fel: a szerelmes Leoninide
(Komjáthyné), ennek férje, Bertinet (Fenyéri), a vidéki patikussegéd, Carjol
(Rubos) és a demimonde szerepre vágyódó Brigitte (Fáy Flóra).
Így
kerül a szerencsétlen Ferdinánd a legkétségbeejtőbb helyzetekbe, melyekből a
szerző - a kellő hatás után - szépen kihúzza, s őt Paulotte (Szabó Irma)
legboldogabb férjévé teszi.
A
vivőr patikus szerepét Székely Sándor játszotta. Alakítása ízléses, gondos;
játéka diszkrét, finom volt. Kerülte az olcsó hatáskeltést, melyre szerepe
többször csábította, de amely az ő öntudatos művészegyéniségéhez nem illik.
Játékát sűrű tetszésnyilvánítás jutalmazta.
Másik
korrekt alakítás Fenyéri Móré volt. Ez a nagytehetségű ember, mint örömmel
látjuk, mostanában gyakrabban játszik, s ha ugyanezt mondhatnánk el később is
róla, no, meg más jeles erőről, elismeréssel tartoznánk az igazgatónak. Fenyéri
pompás alakot mutatott be a kalandokra vágyó vidéki patikusban. Állandó
derültségben tartotta a közönséget, s egymás után aratta a zajos tapsokat.
Tanay
mint Ferdinánd, ambícióval játszott, imitt-amott túlzott. A második felvonásban
nemcsak ruhája volt elegáns, de modora, beszéde is egészen szalonias volt,
márpedig egy hét alatt ennyire nem csiszolódik ki a félszeg, üzlethez szokott
fiatalember. Az utolsó két felvonásban azonban határozottan dicséretet
érdemelt, amit mi is elismerünk.
Kiss
Irén Paturinné szerepét a tőle megszokott ügyességgel és hatással játszotta el;
hasonló sikerrel játszott Szabó Irma is. Komjáthyné, Sziklay, Szentes, Rubos
kihasználták a szerepökben levő komikumot, s ügyesen játszottak, de Fáy Flóra
annak a megvilágítására vállalkozott, hogy milyen szobaleány lett volna
Elektra, ha véletlenül nem királyleánynak születik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése