A pesszimista az életet drámának tartja. Csakhogy a színpadi drámának a végén van a tragikum: a halál; az élet drámájának tragikuma pedig az elején van: a születés.
Sok poéta olyan, mint az egyszeri bolond, ki a világot tartotta bolondnak. Ők sem a verseiket tartják rosszaknak, hanem a publikumot rossz ízlésűnek.
“Szeretni csak egyet lehet!” - kiáltja lelkesülten a szerelmes ifjú.
“De jó, hogy feleségül is csak egyet lehet venni” - sóhajtja a férj.
A kifejezések disztinkciója nagy művészet. - Milyen helytelen nagyon sokszor az ilyen szerelmi vallomás: “Nagysád! Imádom, legyen az enyém!” - holott helyesen így kellene mondani: “…az enyém is.”
