Jókai
legújabb darabját adták elő az este.
Kritikát
írni róla a köteles kegyelet és a nem köteles előítélet egyaránt tiltják.
A
dráma mezejére hány óriás poéta tévedt a maga tündérkertjéből, s nem vitt oda
semmit, csak emlékezést és szívet.
De
ez a szív csak a poétáé, mely annyi részre osztva megindítani nem tud; az
emlékezés a poéta rajongó olvasóié, kik hisznek, mert emlékeznek, rajonganak
szintén az emlék kedvéért.
A
Jókai darabját hálás kegyelettel fogadta a közönség.
Szép,
ragyogó világ a poétáé. A nap fényesebb, a föld virágosabb. Az ember nem
közönséges, hanem rendkívüli célokért küzd, melyeket megérteni csak ő, a poéta,
nem pedig mi, szürke emberek vagyunk hivatva.
A
Fekete vér meséje az elnyomatás bús korszakára esik. A nemzet bukásán gyászoló
honleány, az összesküvő főúr, a viszonyokkal gyáván megalkuvó szolgalélek, az
elnyomott nemzettel titokban rokonszenvező “bezirker”, mind ennek az előttünk
már érthetetlen, csodás kornak alakjai. A női angyal-ördög alakot a költő
abból a világból hozta le, melyben a cigányasszony is részt vehet a főúri
estélyeken; melyben a cigányművész az aranyat csak emlékbe tartja meg.
Elvonulnak
előttünk a ragyogó események élethűség látszatával, de mégis csak a
mese igazságával.
Az
örök igazság győz. A zsarnoki szolga bukik, és ez a bukás olyan borzasztó,
olyan rendkívüli, hogy eltagadhatatlan hatását még az “elcserélt gyermek”
meséjének sablonos, triviális volta sem rontja le.
Elmondani
a mesét felesleges. Ismerjük a regényt és ismerjük - Jókait.
A
közönség lelkesedett, tapsolt. A szereplők erejökhöz mérten minden lehetőt
megtettek.
Ódry
a hazafi főúr szerepében valósággal excellált, sok tapsot kapott.
Székely
ambícióval s szép eredménnyel játszotta meg lehetetlen szerepét.
Igen
jó volt Tanay, valamint Kiss Irén, Sziklay és Rubos.
A
többi szereplők is buzgalommal játszottak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése