A "baba" és egy baba

Alig hozott még baba olyan örömöt, mint színházunk legújabb premierje.

Tekintettel arra a kedves viszonyra, amelyben a közönség és színészeink állanak, a Baba sikerét bátran nevezhetjük “családi öröm”-nek.

Már négy telt ház tapsolt ennek az ötletes, kedves operettnek, melyben óriási sikert ért el a legaranyosabb baba: Kaposi Józsa.

A nagy siker alkalmából egy nagyon édes epizódról pletykáznak most a színházi bennfentesek.

Tudnivaló, hogy Kaposi Józsa az első estén tisztelőitől két igen szép ajándékot kapott.

Virág volt mind a kettő, szép élővirág, legpoétikusabb elismeréssel egy poézissel telt alakításnak.

Az egyik ajándék virágállvány volt - amelyiken egy gyönyörű kis baba himbálódzott.

Babát a “babának” - mondaná a nagy mondások travesztálója.

Az ajándéknak nagyon megörült a mi kis szubrettünk.

Alig pár hete, hogy már kapott egy ajándék-babát, és íme, már párja is akadt. Oh, mert a baba is csak párosával szép.

Látod, édes Józsikám, milyen szerencsés vagy: párja akadt a másik babának is.

Kállay Lujza, a legbájosabb novicius mondta ezt a felvonás végén a Kaposi öltözőjében.

Ezután jöttek a gratulálók. A szép babát megbámulták mindannyian, s szerencsét kívántak az otthon levő babának, melynek igen szép párja akadt.

Azután csengettek. A többi felvonásban még több tapsot kapott a kis szubrett, kinek szép játékát talán a baba is inspirálta.

Mert hát a baba tagadhatatlanul inspirálni szokott, még ha viaszkból van is.

Az előadás után örömmel sietett haza Kaposi Józsa.

Otthon első dolga volt a másik babát előkeríteni.

Hasztalan kereste, nem volt sehol.

Egy borzasztó gondolat ötlött eszébe: megnézi az új babát, s csakugyan jól sejtett.

Ugyanaz a baba volt, melyet ő egy pár hete kapott.

A felfedezés lesújtó hatással volt szegény kis szubrettre.

Így megrövidíteni, így félrevezetni őt!

Kereste a tettest, sorba fordult a gyanú minden jó ismerőse felé. Egyik sem tehette. Mindegyik tiltakozott a gyanúsítás ellen. Csak egy nevetett. Szende arccal, mint ahogy egy szendéhez illik.

Sejtik ugye, hogy ki?

Fáy Flóra kitért a felelősségre vonás elől. Egyszerűen beismerte, hogy ő a bűnös, s ez volt életében első intrikus szerepe.

Bűnbánólag kért bocsánatot az ő Józsikájától.

Kért, de nem nyert. Az aranyos szubrett nem akart aranyos lenni, s azt mondják, kártérítési pert indít egy baba erejéig.

Akárhogy is dől el a per, annyi bizonyos, hogy a babának még mindig “nincsen párja”.

A bájos vétkező pedig - hogy a mese teljes legyen - örökre letett az intrikus szerepekről.

…A Baba így lesz egy baba-per megteremtője, s így jött létre a világ legfurcsább jogi esete, hogy valakit megfosztanak olyan tárgy bírtokától, amely nem is volt az övé!

A baba

Tegnap este ismét zsúfolt ház gyönyörködött Ordonneaux és Audran bájos operettjében, melynél szebbet nem produkált az utolsó két évtized operettirodalma.

Taps, kihívás ismét bőven volt, s a szereplők legjobb tehetségük szerint játszottak.

A nagy buzgalom még a kórista-barátokra is ráragadt, mert - ami ritkaság - ők is valósággal “játszottak”.

A siker természetesen a 3-ik és 4-ik felvonásban volt legzajosabb, melynek zenéjében Audran felülmúlta önmagát.

Kaposi most is kedves “baba” volt. Jól játszott, énekszámai teljesen kidolgozottak voltak.

Tökéletes volt Kállay Lujza Lancelot-ja. Minden dicséretnél többet jelent az a sokaktól beismert igazság, hogy e szerepében vetekedik a legelső Lancelot-val: Hegyi Arankával.

Fenyéri egyszerűen óriási volt. Ötletei viharos derültséget keltettek.

Igen jó volt: Locsarekné, Szentes, Sziklay és Bartha is. A Halmai testvérek tánca most is nagy hatást ért; a zenekar pedig jobb volt, mint az első este.