Gandillot
bohózata felett lehet vitatkozni, lehet rossz ítéletet mondani - de nem
nevetni nem lehet. A helyzetkomikumnak olyan zseniális kihasználásán,
mint Gandillot darabjában, kell, hogy az ember jól mulasson; annyival
inkább, mert az ilyen zsánerű darabok megtekintésére egyenesen avval a céllal
megyünk el, hogy kacaghassuk ki magunkat szívünk szerint, mert egypár derült
órára mindnyájunknak olyan nagy szüksége van.
Ebből
a szempontból a Kikapós patikárius remekül “bevált”.
Komikus
alakjai, kik úgy vannak megalkotva, hogy szinte követelik a színésztől a túlzást
- megérdemlik a népszerűséget.
A
tegnapi előadást is szép ház nézte végig. Jól mulatott a darab hellyel-közzel
vaskos ötletein, melyeknek még nagyobb élt adni színészeink is elég buzgók
voltak.
Egy-egy
kivágott anzág, egy-egy kétes értékű rögtönzés, egy-egy bizarr, sőt vad
szójáték még minket is megnevettetett, kik már harmadszor néztük végig a
darabot.
Az
effélékért ilyenkor neheztelni nem lehet. Egy ilyen hangon megírt
bohózatnak elvégre is az a célja, hogy a hatás biztos s lehetőleg nagy legyen.
Az eszközt pedig sem az író, sem a színészek nem válogatják.
Tanayé
a tegnap estének fő érdeme. Hatalmas kedvvel, bravúrosan játszott. Nem
tévesztett volna el egy mozdulatot is, hogy a közönséget megnevettesse.
Fenyéri
vidéki patikusa oly remekül kidolgozott torz alak volt, melynek minden
arcmozdulata vagy szava derültséget csinált. A 4-ik felvonásban percekig tartó
derültséget okozott.
Székely,
Szentes és Sziklay mindhárman perfekt alakítást mutattak be, s osztoztak az est
sikerében.
A
női szereplők közül kedves Leonide volt Komjáthyné s igen jó Paturinné Kiss
Irén.
A többi szereplők: Bartha,
Rubos, Püspöki, Szabó Irma, Cserényi Adél, Fáy Flóra igyekezettel és
eredménnyel játszottak. A rendezés is igen sikerült volt.
