Ismét
viszontláttuk ezt az édes, pajkos kis operettet, melynek csaknem minden száma
fülbemászó, kedves, szép zene. Nevettünk - ki tudja már hányadszor - a
néha-néha vaskos vicceken, melyeken azért nem lehet, nem tudunk megbotránkozni.
Az
előadást elég szép számú közönség hallgatta végig. Sokat tapsoltak a
szereplőknek, kiknek játéka, éneke magasan felébe emelkedett az
operettelőadások rendes nívóján.
A
címszerepben Kaposi Józsa ért el teljesen kiérdemelt sikert.
Ügyes,
kedvesen pajkos volt minden mozdulata, sikerült énekszámait többször
megújrázták. Különösen nagy hatást ért el “A kis alamuszi” refrénű indulóval,
melyet szépen, kedvesen énekelt el.
F.
Kállay Lujza - mint mindig - úgy Sarah szerepében is elragadta a közönséget.
Illúzió-tánca különösen tetszett, s meg kellett ismételnie.
Szentes
és Rubos a megtestesült derültség voltak, s nem mulasztották el szerepeiket
teljesen kiaknázni. A többi szereplők is sikerrel állották meg helyöket.
A karok jók voltak, de a
zenekar néhol botrányosan hamisan játszott. Megemlítjük, mint immár ritka
dolgot, hogy a színlapon jelzett szereplők közül senki sem “sajtóhibából”
került oda, s hogy a fekete táblán nem volt semmi proklamáció. Az előadáson
kívül ez a körülmény is kellemesen érintette a közönséget.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése