Az Egyetemi Kört bezárták, mert
politizált. A kör elnöke lemondott, mert politika nélkül nem elnökösködhetik.
Az ifjúságot nem bántja a kör sorsa, mert tovább politizálhat. Mi itt lenn
várjuk az Országos Diákszövetséget; várjuk, de hasztalan, mert odafent az
Egyetemi Kör vezetői elpolitizálták.
Ezek
a tények.
Gondolkozzunk
felettök egy kissé.
A
politikai helyzet olyan, mely a nemzet minden orgánumának közreműködését
megkívánja.
Az
egyetemi ifjúság, melynek állásfoglalási jogát elvitatni nem lehet, belevetette
magát a pártok küzdelmeibe. Állást foglalt!
Helyesen-e
vagy nem - arról lehet vitatkozni.
Mi
itt lenn nem politizálunk, mégis van missziónk. Az ideál nem mindig politikai
elv, s a politika egyik formájában sem valami ideális.
No
de efelett ne vitatkozzunk!
A
pesti egyetemi ifjúság részt kért a politikából, s voltak előzékeny úri
emberek, kik ezt a részt kegyes szívvel megadták.
Meg
vagyok győződve, hogy az ifjúságot nemes idealizmus, lángoló hazaszeretet,
igazi lelkesedés vezette, de ha a látszat más motívumokat is mutat, ki tehet
róla?
Ez
még nem lett volna baj. Az ifjúságnak hasonló szereplése mindig volt. Sajátja
ez az ifjúi hevülékenységnek.
De
miért vitték be a politikát az Egyetemi Körbe? Miért kockáztatták ezzel az
egész ifjúság érdekeit s ezek között a legvitálisabbat: a diákszövetség sorsát?
Ne
vádoljon senki e kérdésért opportunizmussal.
Vannak
olyan érdekek, melyeket kockáztatni semmiféle célért nem szabad. Annyival
inkább, mert ez a szövetség az, amely biztosítaná éppen az ifjúság
állásfoglalásának eredményét, véleményének súlyát, gondolkozásának
függetlenségét.
Ezt
a célt eltéveszteni könnyelműség, valóságos bűn.
De
az Egyetemi Körnek nagyobb baja is van.
Nagyon
jól emlékszem a reformpárt megalakulására.
Nagyon
megörültünk mi annak idelent.
Elvei,
kitűzött céljai mind meghódítottak bennünket, s lelkünkből örültünk, mikor ez a
párt győzelemre jutott.
Azóta
sem volt okunk örülni.
A
szép elvekből, ígéretekből csak egy valósult meg: a zsidókat már nem ütik.
No
hát ez is eredmény!…
De
talán nem nagyon sok?…
Mit
váltottak be a többi ígéretből?
Semmit!
Azért
nem az elveket okozzuk.
A
vezetők a hibásak.
Még
mindig a győzelmi mámort élvezik. A mámor pedig nem szül gondolatokat.
Az
új s már lemondott elnökről, Ludwig úrról azt kell tartanunk, hogy a pártnak
egyik kitűnősége, s mégis e kitűnő férfiú programjának melyik a legkiemelkedőbb
része?
-
Az Országos Diákszövetség?
Nem!
-
Diák-konzulátusok?
Nem!
-
Egyetemi otthon?
Nem!
- A
menza fejlesztése?
Nem!
- A
pusztaszeri emlék?
Nem!
-
Teaestélyek meghonosítását tartotta a legelső ifjúsági eszmének a tisztelt
exelnök úr!
Hallják
az urak odafent!
Mi
eredményt akarunk, nem parádét. Haladást és nem politikát. Munkálkodást és nem
barátságos teaestélyeket.
Idelent
már zúgolódnak, és kezdenek igazat adni az ifjúsági ügyek egyik jó ismerőjének,
aki egy mondásával az egész vidéki ifjúság hangulatát tolmácsolja.
Evvel
a nyilatkozattal végzem én is reflexióimat, s ajánlom ezt az egyetemi vezetőség
figyelmébe:
“Inkább
üssék a zsidót, csak dolgozzanak is valamit!”
Vigyázni kell, nehogy ez a
röpke nyilatkozat programunkká váljék!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése