Tegnap
este ismét zsúfolt ház gyönyörködött Ordonneaux és Audran bájos operettjében,
melynél szebbet nem produkált az utolsó két évtized operettirodalma.
Taps,
kihívás ismét bőven volt, s a szereplők legjobb tehetségük szerint játszottak.
A
nagy buzgalom még a kórista-barátokra is ráragadt, mert - ami ritkaság - ők is
valósággal “játszottak”.
A
siker természetesen a 3-ik és 4-ik felvonásban volt legzajosabb, melynek
zenéjében Audran felülmúlta önmagát.
Kaposi
most is kedves “baba” volt. Jól játszott, énekszámai teljesen kidolgozottak
voltak.
Tökéletes
volt Kállay Lujza Lancelot-ja. Minden dicséretnél többet jelent az a sokaktól
beismert igazság, hogy e szerepében vetekedik a legelső Lancelot-val: Hegyi
Arankával.
Fenyéri
egyszerűen óriási volt. Ötletei viharos derültséget keltettek.
Igen jó volt: Locsarekné,
Szentes, Sziklay és Bartha is. A Halmai testvérek tánca most is nagy hatást
ért; a zenekar pedig jobb volt, mint az első este.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése